Debrecen.hu

Nyelvválasztás Bitte wählen Sie eine Sprache Please select a language magyar Deutsch english

A helyzetfeltárás legfontosabb megállapításai

Bevezetés

A stratégiai program olyan középtávú cselekvési terv, amely az adott térség fejlesztési koncepciójában kijelölt célkitűzések alapján részletesen ismerteti a javasolt fejlesztési stratégiát, megjelöli a fejlesztési prioritásokat, meghatározza a prioritások keretében végrehajtandó konkrét intézkedéseket és áttekinti a megvalósítás keret- és feltételrendszerét.
A mostani dokumentum Debrecen Megyei Jogú Város 2007-2013 közötti fejlesztésének stratégiai programja, eredménye annak a munkának, melynek során kidolgozásra kerülnek a megyeszékhely fejlesztésének alapjául szolgáló dokumentumok, a fejlesztési koncepció, a stratégiai és az operatív program. 

A programozással kapcsolatos szakmai feladatokat Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából az Eurorégió-Ház Kht. végzi. A tervezés egész menetében törekedtünk arra, hogy figyelembe vegyük a Debrecent elemző, illetve a város fejlődését befolyásoló nagyobb térségre (Észak-alföldi régió, Magyarország) vonatkozó már elkészült vagy jelenleg kidolgozás alatt álló dokumentumok  legfontosabb megállapításait. Munkánk során a meglévő statisztikai adatok felhasználása mellett interjúkat készítettünk a helyi önkormányzat és a különböző szakmai szervezetek szakembereivel, a városban működő legnagyobb vállalatok vezetőivel, megismerve elvárásaikat, az általuk képviselt intézmények fejlesztési terveit.

A stratégiai program szerkezetének kialakításakor – csakúgy, mint a tervezés korábbi és későbbi fázisaiban is – kettős elvárás-rendszernek kellett megfelelnünk: egyrészt arra törekedtünk, hogy a program logikáját, felépítését és tartalmát tekintve összhangban legyen az EU regionális politikája keretében meghatározott szabályozással, másrészt arra, hogy a program feleljen meg a 18/1998. (VI. 25.), a területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeiről szóló KTM rendelet vonatkozó előírásainak is.

A stratégiai program több részből áll össze. Először összegezzük a helyzetfeltárás legfontosabb eredményeit: bemutatjuk mindazokat a vonzerőket, amelyekre a város fejlesztése során támaszkodni lehet, majd feltárjuk mindazokat a tényezőket, amelyek befolyásolják Debrecen fejlődését. Ezen fejezet lezárásaként közöljük a legfontosabb megállapításainkat összegző SWOT-elemzést tartalmazó táblázatot.

 Ezután összefoglaljuk a követendő stratégia legfontosabb irányait, és a célpiramisra támaszkodva bemutatjuk az általunk irányadónak tekintett stratégiai célokat, majd röviden vázoljuk az öt lehetséges fejlesztési prioritás legfontosabb jellemvonásait. Az egyes fejlesztési prioritásokon belüli konkrét intézkedések részletes tartalmának meghatározására az operatív program keretében kerül sor. A program utolsó részében igyekszünk bemutatni mindazon kereteket, amelyek a program megvalósítási szempontjából létfontosságúnak tekinthetők.

 A stratégiai program alapvetően önálló dokumentumnak tekinthető, amelynek megfelelő alapokra kell támaszkodnia, mivel a prioritások megértése csak így lehetséges. Ezzel magyarázható, hogy a stratégiai program tartalmazza a fejlesztési koncepció helyzetfeltárási részének legfontosabb megállapításait.

A helyzetfeltárás legfontosabb megállapításai

1. A város térszerkezeti helye és nemzetközi kapcsolatai

A természetföldrajzi adottságokat figyelembe véve Debrecen (részben az alföldi városokra jellemző nagy területi kiterjedése miatt) három tájföldrajzi kistáj találkozáspontjában fekszik. Tájföldrajzilag „hivatalosan” ugyan a Dél-Nyírséghez szokták sorolni a nagyvárost, de határai a Hajdúhát és a Dél-Hajdúság területeit is érintik. A meglehetősen sajátos földrajzi fekvés eredőjeként itt keverednek egymással a három kistáj természeti adottságai, miközben a város és szűkebb környezete amúgy is átmenetet jelent a hűvösebb, csapadékosabb Nyírség és a melegebb, szárazabb Közép-Tisza-vidék, illetve a Hortobágy között.

Debrecen – noha földrajzi energiái meglehetősen szerénynek tekinthetők – évszázadok óta tölt be regionális szerepkört, és egy egész országrész (az Észak-Tiszántúl) településhálózatának a központja volt és maradt. Természeti erőforrások hiányában Debrecen helyzeti energiáinak tágabb körét az jelentette, hogy az árterektől elzárt szigetszerű fekvésű Nyírség nyugati pereme és a Hajdúhát - az Alföld ármentesítése előtti vízrajzi viszonyok között - a híd szerepét töltötte be Erdély és a Felvidék között. Minden olyan forgalom, amely északról, vagyis a Felvidék vagy Lengyelország felől, vagy akár nyugatról is, de a széles tiszai árterek kikerülésével az Alföld északi pereme felől igyekezett megközelíteni Erdélyt, szükségképpen érintette Debrecent. 

A nagyváros jelenleg 200 ezer főt meghaladó lakosságával az ország második legnépesebb városa, amely saját megyéje népességének is közel a 40 százalékát tömöríti. A megyei jogú város nemcsak Hajdú-Bihar megye, hanem az Észak-alföldi, és egyszersmind a tágabb régió gazdasági, oktatási, tudományos és kulturális, makroregionális szerepkörrel bíró központja, egyike az ország tényleges, teljes körű regionális központjainak.

Debrecen az Alföld legnagyobb városodási arányt mutató térségének, a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza „urbanizációs tengelynek” az egyik meghatározó eleme. Az Észak-alföldi régió térszerkezetét alapvetően meghatározó szerepe van Debrecennek és Nyíregyházának, mint a városhálózat csomópontjainak és az általuk meghatározott fejlesztési innovációs tengelynek. A város intenzív kapcsolatrendszerét jelzi, hogy itt vezet keresztül a Budapesttől Nyíregyházán át Záhonyig vezető, illetőleg a belőle Püspökladánynál Nagyvárad irányába elágazó országos térszerkezeti vonal, amelyek egyúttal Ukrajna, Szlovákia és Románia felé is kapcsolatot teremtenek. Regionális szerepkörének fontosságát mutatja az is, hogy itt kapcsolódnak össze a Tiszaújváros-Miskolc, a Tiszafüred-Eger, a Békéscsaba¬-Szeged, valamint a Nyírbátor-Mátészalka felé vezető, regionális térszerkezeti vonalakként funkcionáló közlekedési folyosók.

Az Európai Unió keleti kibővülésével Debrecen az Unió keleti határvidékének egyik legnagyobb városaként, annak társadalmi-gazdasági és politikai kultúráját reprezentáló hídfőállásként funkcionál Románia belépéséig. A kapuszerep felvállalása a város külpolitikájában elsősorban a szomszédos ország határ menti területeivel való kapcsolattartást erősítette meg. A régióközponttá válás mind politikai, mind gazdasági területen megköveteli, hogy a városban olyan jelentős fejlesztések, beruházások történjenek, amelyek biztosítják a szerepkör betöltéséhez szükséges feltételeket.
Debrecen nemzetközi ismertségét az évtizedes tapasztalatok alapján nagymértékben javítják a világ szinte minden tájára kiterjedő testvérvárosi kapcsolatok, amelyek nagyon széles nemzetközi kapcsolatrendszer alapjait teremtették meg. Az együttműködések zöme ráadásul messze túlnyúlik a protokolláris szinten, és konkrét kulturális, oktatási, idegenforgalmi, sőt gazdasági eredményeket hoz magával. A testvérvárosi kapcsolatok kiépítése már az 1950-es évek végén megkezdődött: a lengyelországi Lublinnal 1957-ben kötötték meg az azóta is élő kulturális, művészeti, környezetvédelmi és vízügyi területre kiterjedő megállapodást. Ugyancsak évtizedes távlatokra nyúlnak vissza a Nagyváradhoz fűződő szerződéses kapcsolatok, ám a két város közelsége és több ponton szorosan összekapcsolódó történelmi múltja jóval intenzívebb együttműködést feltételez és tesz lehetővé. 

A nagyváradihoz hasonlóan régre visszatekintő (a 70-es évek elején induló) kapcsolatok fűzik Debrecent a litvániai Klaipedához, a bulgáriai Sumenhez és a finn Jyväskylähez, azonban míg előző kettő esetében gyakorlatilag protokolláris szinten megrekedt az együttműködés, addig ezeken túlmenően a finn testvérváros felsőoktatási intézményei és a Debreceni Egyetem között a mai napig tartós és eredményes oktatási kapcsolatok (csereutak, nyelvoktatás stb.) alakultak ki. Szintén az egyetemi kapcsolatok dominálnak a németországi Paderbornnal 1994-től kezdődően fenntartott együttműködésekben, amelyek jelenleg főként a matematika oktatása terén gyümölcsözőek.
Az elmúlt években-évtizedekben még számos szorosabb-lazább testvérvárosi kapcsolatot alakított ki a város: a portugáliai Setubal, az olaszországi Cattolica, a taiwani Tajtung, az izraeli RishonLeZion, az USA-beli New Brunswick és az oroszországi Szent Pétervár vált együttműködő partnerré. 

2. A város gazdaságának jellemzői

2.1. A gazdaság a statisztika tükrében

Az ezer lakosra jutó adózók száma Hajdú-Bihar megyében alacsony, az országos értékektől 7,5%-kal marad el, az országos átlagot Debrecen is csak 4,7%-kal haladja meg (442). A személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem nagysága között már szembetűnőbb különbségek alakultak ki, Debrecenben a 2003. évi egy állandó lakosra jutó SZJA alapot képező jövedelem 603.624 Ft volt, ami 36%-kal múlta felül a megyei és csak 8%-kal az országos értéket.
A városban a regisztrált társas vállalkozások száma 2004 végén 12.065 volt, míg az egyéni vállalkozások száma 16.198, amelyek az összes vállalkozás 57,3%-át teszi ki (1. táblázat). Az 1.000 lakosra jutó vállalkozások összesített száma meghaladta a 138-at. Az utóbbi években folyamatos növekedés volt tapasztalható, ezzel együtt azonban Kelet-Magyarország jelentősebb központjaival összehasonlítva Debrecen adatait, azt tapasztaljuk, hogy elmarad azok átlagától, és egyedül Miskolcon tapasztalhatunk alacsonyabb értéket, ugyanakkor igen fontos pozitívumnak tekinthető, hogy a magasabb tőkeerejű társas vállalkozások esetében Debrecen fajlagos mutatójánál csak a nyíregyházi érték nagyobb..

1. táblázat A regisztrált vállalkozások fajlagos mutató Debrecenben és a környező régió és megyeközpontokban 2004 végén

   1.000 főre jutó vállalkozások száma 1.000 főre jutó társas vállalkozások száma Az egyéni vállalkozások aránya(%)
Debrecen  138,3 59,1  57,3
Szolnok  145,2  55,3  61,9
Nyíregyháza 165,8  67,8 59,1
Miskolc  128,7 55,5 56,9
Szeged 145,9  53,7 63,2
Forrás Területi Statisztikai Évkönyv, 2004

2.2. Az egyes gazdasági ágak jellemzése


Debrecen évszázadokon át egy kiterjedt mezőgazdasági térség centrumában helyezkedett el, ami a város gazdasági életét hosszú időn át erősen befolyásolta, és a mai napig az átlagosnál magasabb a mezőgazdaság szerepe a város gazdaságában. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban a városban foglalkoztatottak 1,9%-a dolgozott. Az ágazat szerény aránya azonban megtévesztő, hiszen az arra épülő élelmiszer-gazdaság mind a város foglalkoztatásában, mind a város gazdaságában összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszik ma is, és így lesz ez a jövőben is. A debreceni földbőség és a földek jó termőképessége, valamint a történelmi előzmények következtében a városban az agrárium súlya ma is magasabb a hazai átlagnál.

A legjobb, lösztakarón kialakult termőföldek a Tócótól nyugatra találhatók, amelyek a magas színvonalú növénytermesztés (búza-kukorica-cukorrépa) és az állattenyésztés (elsősorban sertéstenyésztés) alapját jelentik. A Tócótól keletre (különösen a várostól keletre található Erdőspuszták területén) az erdő a domináns művelési ág, a szántó alárendelt, a földminőség közepes vagy gyenge. A város belterületét övező területeken nagy gazdasági értéket jelent a kiterjedt intenzív kertkultúra, és a művelési struktúra módosulásának szembetűnő vonása az elmúlt évtizedekben a kert, a szőlő és a gyümölcsös területének a növekedése volt. Az igazi nagyvárosi területhasznosítási forma térhódítása nyomán a kertek ma már szinte összefüggő formában ölelik körül a város belterületét. A termelési tényezők közül a legtöbb problémát a csapadék hiánya és nem megfelelő eloszlása okozza, ami kikényszeríti az öntözés bővítését, aminek megvalósítására CIVAQUA projekt keretében kerülhet sor.

Debrecenben, a korábban kézműiparáról és élelmiszeriparáról híres városban csak a II. világháborút követően indultak be a talán túlságosan is előtérbe helyezett nehézipari fejlesztések. Az 1950-es évektől kezdődően mentek végbe a jelentős munkaerőbázisra alapozó feldolgozóipari beruházások, amelyek az 1990-es években lezajlott privatizációs folyamatnak köszönhetően nagyrészt külföldi kézbe kerültek. A város az ipar területén is fontos szerepet tölt be a régióban, ám a régió országos összehasonlításban kedvezőtlen értékekkel rendelkezik. A kis- és középvállalkozások között keveset találunk, amely termelési potenciáljával a helyi gazdaság húzó tényezői között lenne említhető. Problémát jelent számukra a tőkéhez és a piachoz jutás is. Kevés a külső befektető, a friss tőke. A nagy multinacionális cégek hiányában a kis- és középvállalkozások beszállítói hálózatai sem bontakozhattak ki.

A nehézipar, a tömegtermelés hiánya, ami korábban a gazdasági elmaradás jegye volt, mára előnnyé válhat Debrecenben, itt nincsenek jelen kiterjedt barnamezős övezetek. A versenyképes gazdaság azokra a helyi adottságokra alapozódhat, amelyek versenyelőnyt jelentenek a térség számára.  A város jelentős, a térségnek mezőgazdaságra nézve kedvező adottságaira alapozó élelmiszer-feldolgozó kapacitásokkal rendelkezik, az ágazatban azonban az elmúlt években negatív folyamatok zajlottak le, több száz munkahely szűnt meg a szektorban, kilátástalan helyzetbe sodorva a gyárak beszállítói körét is (Hajdú-Bét Rt., Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft.).

A másik adottsága Debrecennek a jelentős szellemi potenciál, ami lehetővé teszi a tudásipar meghonosítását Debrecenben. A versenyképes gazdasági szerkezet jellemzője az innovációra, technológia váltásra képes nagyvállalatok jelenléte, valamint innovációra képes, kis- és közepes vállalkozások beszállítói együttműködése a nagyvállalatokkal. A tudásipar az egyetemek, kutatóintézetek, gyógyintézetek, gyógyszergyárak, az informatikai ipar, a mezőgazdasági alapanyaggyártás fejlett kapcsolatrendszerén alakulhat ki. A nagyvállalatok körében érdemi kutatások és fejlesztések folynak jelenleg a gyógyszeriparban a TEVA Gyógyszergyár Rt. révén. Innovációra képes kis- és közepes vállalkozások viszont vannak szép számmal Debrecenben is. Ezek azonban tőkeszegények és hiányzik mögöttük álló nagyvállalati szféra, az állandó és biztos piac. 

Debrecenben is hamar felismerték a gazdaságfejlesztés egyik igen fontos intézményeinek, vagyis az ipari parkoknak a jelentőségét, és a városban négy terület is jogosulttá vált az „Ipari Park” cím viselésére. Ezek közül a legnagyobb múltra a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park tekint vissza (1997), és a városi önkormányzat is ennek fejlesztését tekinti kiemelt fontosságúnak. Az alapvetően önkormányzati kezdeményezésre megvalósuló fejlesztések lebonyolítására külön gazdasági társaságot hoztak létre 1998-ban, a Debreceni Regionális Innovációs Ipari Park Kft-t, ami meghatározó szerepet játszik az ipari park fejlesztésében. Eddig a parkban 11 vállalkozás vásárolt területet, amelyek összesen 20,2 milliárd forintos beruházást végeztek a területen (2005). Ezek közül öt már megkezdte a termelést, s jelenleg mintegy 1970 alkalmazottat foglalkoztatnak, árbevételük meghaladta a 46 milliárd forintot, közel 98%-os exportarány mellett. A betelepült gazdasági társaságok mintegy 60%-a új alapítású. A legjelentősebb beruházást az elsősorban elektronikai alkatrészek gyártásával foglalkozó amerikai National Instruments valósította meg, amely 2000-től van jelen a városban. A Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. működteti az inkubációs tevékenységet folyatató Vállalkozók Házát, amely 30 irodaegységben nyújt komplex szolgáltatást 26 gazdasági társaságnak (kis- és középvállalkozónak), 250-300 fő munkaerő foglalkoztatását biztosítva ezzel. 

1999-ben két terület is elnyerte az ipari park címet. Az egyik a DELOG Debreceni Logisztikai Központ és Ipari Park, amelynek gerincét a logisztikai szolgáltatások alkotják. Az ipari park alapterülete 25,6 ha, a betelepült vállalkozások száma pedig 19, amelyek 295 új munkahelyet hoztak létre. A második terület a Debreceni Egyetemi Ipari Park (volt Agrárpark), amely a Debreceni Egyetem és az üzleti szféra kapcsolatára koncentrál. A 25 ha-os területen eddig három vállalkozás betelepülése valósult meg, amelyek mindegyike új alapítású cég. 

A Nyugati Ipari Park 2000-ben vált hivatalosan elismert ipari parkká 29,5 ha-os területen, ami mára teljesen betelt – az egykori HÁÉV területén közel 100 szolgáltató és termelő cég működik. A vállalkozások által létesített új munkahelyek száma 87 volt az elmúlt évben, a cégek forgalma meghaladta a 24 milliárd Ft-ot.

Az elmúlt másfél évtizedben a városban a leglátványosabb fejlődési pályát a kereskedelmi és szolgáltató ágazatok érték el. A város relatíve kedvezőtlen megközelítési viszonyainak köszönhetően később indultak meg a zöldmezős beruházások, amelyek közül kivételt jelentett a különböző kereskedelmi központok megépülése, mivel ezeknél elsősorban a piac nagysága volt meghatározó, és Debrecen hazánk második legnépesebb településeként vonzó volt e cégek számára. Elsőként a METRO nyitotta meg cash and carry áruházát 1995 augusztusában a város nyugati peremén. A következő a Malompark bevásárlókomplexuma volt 1998-ban, amelyben együtt foglal helyet az INTERSPAR, a Media Markt és a Praktiker bevásárlóközpontja. Ugyancsak ennek az évnek decemberében, a város szívében nyitotta meg kapuit az izraeli érdekeltségű Debrecen Plaza, amelyben elsősorban a nemzetközileg is ismert ruházati szaküzleteknek (abOriginal, Adidas, Agressor, Fila, stb.) van jelentős térségi szerepköre. A TESCO 1999-ben, a CORA pedig 2002 októberében nyitotta meg hipermarketjét a városban, miközben további szakosodott áruházak telepedtek meg a város nyugati részén, a 33-as főközlekedési útvonal és a Kishegyesi út közötti területen (Baumax, Diego, Electroworld, Euronics, TTL). Több külföldi érdekeltségű diszkont kiskereskedelmi lánc is kiépítette helyi érdekeltségeit (dm – 4 üzlet, Interfruct, Marks & Spencer, Match, Penny Market, Profi, Plus, Rossmann – 3 üzlet, Spar).

 A városban 16 pénzintézet működtet fiókot, amelyek széles körben nyújtanak befektetési szolgáltatásokat. A városban mintegy 30 cég foglalkozik ingatlanközvetítéssel és/vagy –fejlesztéssel. Legjelentősebb közülük az önkormányzat által létrehozott Cívis Ház Rt., amelynek feladatául a városi lakás- és helyiségvagyonának korszerű és szakszerű hasznosítását jelölte meg.

Az egyes térségek tudásbázisát az adaptációt lehetővé tevő tudás, képzettség mellett befolyásolja az innovációs láncot elindító K+F tevékenység. A térségek humánerőforrás potenciálját jelentősen növeli a K+F kutatók, cégek száma a kutató-fejlesztő tevékenység kiterjedtsége.

Debrecen már évszázados távlatokban a magyar kultúra és tudományosság egyik kiemelkedő fellegvárának számít. Napjainkban sincs ez másként, és a város legkomolyabb erőforrásai közé sorolható a felhalmozódott szellemi tőke, amely megfelelő kihasználtság esetén hosszú távra biztosíthatja a tudásalapú gazdaság megteremtéséhez és fenntartásához szükséges hátteret. A városnak ezen a téren meglévő hatalmas potenciálját jól jelzi, hogy a kutatói állomány létszáma a debreceni felsőoktatási intézményekben és kutatóintézetekben együttesen meghaladja az 1600 főt.
Debrecenben a Magyar Tudományos Akadémia három nem egyetemekhez kapcsolódó intézete van jelen, amelyek közül az MTA Atommagkutató Intézete (ATOMKI) a legnagyobb, 202 alkalmazottjával és több mint egymilliárd forintos éves költségvetésével. Fő profilját a magfizika, atomfizika, illetve a környezet- és földtudomány jelenti. Az intézetnek tíz, szerződésben rögzített együttműködő partnere van Horvátországban, Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban, Svédországban, Japánban, Németországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban. 

A kutatás-fejlesztéshez kapcsolható intézmények sorából mindenképpen ki kell emelni a Debreceni Egyetemet. Ezt mindenképpen indokolttá teszi, hogy az oktatók közül sokan értek el itthon és külföldön egyaránt elismert kutatási eredményeket; az intézmény keretein belül 19 akadémiai kutatócsoport működik, és a DE kifejezetten törekszik a neves külföldi oktatók és kutatók meghívására. Az egyetem K+F tevékenységének kiemelkedő jelentősége a rendelkezésre álló humánerőforrás bázison túl abban nyilvánul meg, hogy a DE már évek óta intenzíven keresi az együttműködési lehetőségeket a város és a régió gazdasági szereplőivel.

A gazdasági szférával kialakított kapcsolatok szorosabbá tétele érdekében az elmúlt években az egyetemen két ígéretes programot indítottak útjára: az Egyetemi Ipari Park és a Debreceni Infopark (DIP) létrehozását, illetve kiépítését tűzték ki célul. A projektek országos jelentőségét és az egyetem innovációs erejét bizonyítja az a tény, hogy az Agrártudományi Centrum kezdeményezésére elindított program keretében az országban elsőként átadták az egyetemi tudományos ipari park beruházás első ütemét. 

A másik jelentős program, a Debreceni Infopark megvalósítását az Informatikai Kar koordinálja, a projekt végeredményeként pedig egy tudományos és technológiai központ jön majd létre. A cél olyan cégek beköltöztetése, amelyek a Debreceni Egyetemmel történő együttműködés során, és az egymással kialakított kooperációs kapcsolatok alapján új szellemi termékeket hoznak létre, illetőleg jelentős hozzáadott értéket állítanak elő.

Az egyetem az említett nagyszabású programok mellett is számos vállalattal működik együtt K+F feladatok megoldásában. Az Orvos és Egészségtudományi Centrum hosszú évekre visszamenőleg szoros együttműködést alakított ki a városban működő gyógyszergyárral, így a kiemelt partnerek között első helyen kell említeni a debreceni TEVA Gyógyszergyár Rt.-t, de hasonlóan komoly partner az amerikai National Cancer Institute, illetve a digitális képalkotás területén működő ADIR-IRIS Inc. Az előzőekben felsorolt vállalatok éves szinten a 25 millió forintot is meghaladó értékben kötnek meg kutatási szerződéseket az egyetemmel, jelentős forrásokat biztosítva a különféle területeken folytatott kutatómunkához.
A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó együttműködések még szélesebb körűvé válását segíthetik elő az egyetem területén lezajlott számottevő kapacitásbővítő beruházások is. A ’90-es évek második felében fogalmazta meg stratégiai célként – még a Debreceni Egyetem létrejötte előtt – a debreceni felsőoktatási intézmények vezetése az élettudomány, illetve a biotechnológia fejlesztését, valamint annak alkalmazott kutatási és ipari fejlesztését. 

A különböző okokból bekövetkezett késlekedések ellenére végül 2005 szeptemberére elkészült a célkitűzések technikai hátterét megteremtő új épület a campus területén. Az integráció elősegítése érdekében ide költöznek az Agrártudományi, az Orvostudományi, valamint a Természettudományi Karok molekuláris élettudományokat művelő tanszékei és nemzetközi hírű munkacsoportjai. Az összesen 4.270 m² új terület az itt dolgozó szakemberek révén rövid időn belül a molekuláris élettudományi képzés oktatási-kutatási bázisává válhat Debrecenben és a régióban. 

Debrecen idegenforgalmi fogadókapacitása 1990 és 2004 között több mint másfélszeresére emelkedett, a kereskedelmi szálláshelyeken összességében 4.640-ről 5.889-re emelkedett a férőhelyek száma (2. táblázat). Az 1990-es évtized első felében jellemző erős növekedést az 1995 és 2001 között években kisebb ingadozás mellett stagnálás jellemezte, míg 2002-ben egy újabb, több mint 1000 férőhelyes emelkedés következett be, azután azonban ismét több mint 1000 férőhelyes csökkenés. Az elmúlt 15 évben az idegenforgalmi szálláshelyek között lassú átrendeződés volt megfigyelhető, ami leginkább a panziók relatív súlyának jelentős és folyamatos növekedésén mutatkozott meg az 1990-es és 2004-es adatok közti összehasonlításban (23,1%-ról 42,2%-ra emelkedett a részesedése), ebbe a kategóriába azonban statisztikailag a kollégiumok is beletartoznak. A fizetővendéglátás arányát tekintve eközben teret veszített (13,7%-ról 3,5%-ra csökkent), ezzel párhuzamosan viszont megnövekedett a turistaszállások és az üdülőházak részesedése. A hotelek és szállodák részesedése közel azonos maradt (25% és 23,9% a két időpontban), örvendetes viszont, hogy minőségi eltolódás következett be a magasabb kategóriák irányába.

2. táblázat Debrecen turizmusának fejlődése 1998 és 2004 között
  Szálláshelyek Vendégek Vendégéjszakák
 1998  2001  2004  1998  2001  2004  1998  2001  2004
Debrecen  6756  6424  5889  100.084  118.373  115.271  268.118 355.422  301.951
Hajdú-Bihar megye 15.279 14.940 16.076 214.966 259.146 278.000 891.598 1.075.035 1.016.000
Észak-alföldi régió 32.735 36.013 37.624 399.035 500.879 535.000 1.487.609 1.766.359 1.696.000
Magyarország 287.102 317.629 336.494 5.440.028 6.072.963 6.616.000 16.915.849 18.648.371 18.899.000
Forrás T-STAR

Fontos megemlíteni, hogy Debrecen ezzel együtt sem rendelkezik a legmagasabb minőségi kategóriába tartozó szállodákkal. A négycsillagos férőhelyek száma az 1995. évi 16-ról mára 747-re (41,9%-ra) emelkedett, azonban meg kell jegyeznünk, hogy annak ellenére, hogy a város 11 szállodájából négy (Arany Bika, Hotel Gondola, Termál Hotel, Hotel Platán) négycsillagos kategóriába tartozik, a nemzetközileg előírt négycsillagos szintet egyik sem éri el teljes mértékben. A háromcsillagos szállodai férőhelyek száma 1995 és 2000 között emelkedett, a 2001-ben és 2002-ben bekövetkezett átsorolások következményeként 2002-ben már alacsonyabb volt (598 férőhely – 33,5%), mint 1995-ben (631).

A városban az országos átlagnál alacsonyabb a külföldi turisták részaránya (3. táblázat). A KSH 2004. évi adatai szerint Debrecen kereskedelmi szálláshelyein a vendégéjszakák összesített száma 320.193 volt, ami nem érte el a kiemelkedő jelentőségű gyógyturizmussal rendelkező Hajdúszoboszló eredményének 40%-át. A vendégéjszakák számán belül 26,6%-os részarányt képviseltek a külföldi vendégek, ami messze elmarad a több mint 50%-os országos átlagtól, de még a régió átlagától  is. Mindebből egyértelműen levonható következtetés, hogy a város elsősorban a belföldi idegenforgalom számára jelentett kedvelt desztinációt, a külföldiekre igazán nagy vonzóerőt nem tudott kifejteni. Az elmúlt néhány esztendőben a debreceni kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált külföldi látogatók száma folyamatosan csökken, ami azt mutatja, hogy a város nem volt képes igazán hatékonyan fokozni turisztikai vonzerejét a turisták e csoportjára (1994–2004 között több mint 100.000 fős visszaesés volt regisztrálható). A külföldi vendégek általában a hoteleket preferálják, de jelentős az általuk a turistaszállásokon eltöltött idő nagysága is. A szálláslétesítmények két fő területen találhatók, a legtöbb vendégház és szálloda a város központjában, illetve a Nagyerdő környékén helyezkedik el. 

3. táblázat A vendégéjszakák alakulása és megoszlása Debrecenben 1994 és 2004 között
  Összes vendégéjszaka Külföldi vendégéjszaka  Külföldi vendégéjszaka aránya (%)  Belföldi vendégéjszaka Belföldi vendégéjszaka aránya (%)
1994 361.079  185.004  51,2  176.075  48,8
1995 383.879  158.617  41,3  225.262  58,7
2000 349.812  117.218  33,5  232.594  66,5
2001 355.422  125.739  35,4  229.683  64,6
2002 351.042  105.503  30,0  245.539  70,0
2003 329.571 93.170  28,3  236.401  71,7
2004 320.193  81.965  26,6  238.228  74,4
 Forrás: KSH

A vendégéjszakák számának változásával ellentétes tendenciák voltak megfigyelhetők az átlagos tartózkodási idő tekintetében. A hazai vendégek esetében 1994-ben 2,7 nap volt az átlag, és 2004-ig kisebb változások bekövetkeztek ugyan, de aztán csekély emelkedéssel 2,8 napra állt be ez a hányados. Pozitívumként tapasztalhatjuk viszont, hogy miközben jelentősen csökkent a külföldi vendégek száma (kevesebb, mint harmadára), addig az átlagosan eltöltött éjszakák száma 2-ről 3,1 napra emelkedett – ez azonban tágabb összehasonlításban még mindig nem nevezhető kedvezőnek.

A külföldi vendégéjszakák megoszlásában erősebb szezonalitást figyelhetünk meg, mint a belföldi turizmus esetében, és ezen az elmúlt években egyedül az őszi időszakra vonatkozóan sikerült jelentősen csökkenteni. Figyelemre méltó, hogy júliusban, októberben és novemberben növekedett a külföldi vendégéjszakák száma, miközben a hagyományosan „erős” augusztus érzékelhető csökkenést követően elvesztette vezető helyét. Még inkább elgondolkodtató tény a jövőre nézve, hogy a hónapok többségében kevesebb, mint a felére csökkent a vendégéjszakák száma.

A legkevésbé sem kedvezőnek minősíthető statisztikák ugyanis részben az idegenforgalmi termékek gyenge kínálatából adódnak. Debrecennek még nem sikerült jelentős úti céllá válnia, ezért a látogatóknak nincs érdekében több napot eltölteni a városban. A város adottságai alapján jelenleg inkább egy csomópont, amely összegyűjtő-elosztó funkciót tölt be. Debrecen összes kereskedelmi szálláshelyének éves átlagos kihasználtsága a vizsgált időszakban 10-24% között ingadozott, amely alacsonynak tekinthető. Ennek feltételezhetően az igen rövid tartózkodási idő volt az oka.

2014. április 24., csütörtök
György