Nyelvválasztás Bitte wählen Sie eine Sprache Please select a language magyar Deutsch english

Eltemették Kóti Árpádot

2015. május 8., péntek



Kóti Árpád őszinte, kivételesen karakteres egyéniségként írta be magát Debrecen történelmébe - mondta búcsúztató beszédében Debrecen polgármestere.

Debrecen városát, a Csokonai Színházat és a magyar színjátszást is pótolhatatlan veszteség érte Kóti Árpád halálával. A 2015. április 26-án, életének 81. esztendejében elhunyt színművész életművének döntő része a Csokonai Színházhoz kötődik: 1963-tól már Debrecenben játszott. 2014-ben Kossuth-díjat kapott, majd a Nemzet Színészének választották, 2015 áprilisában pedig Debrecen díszpolgára lett. 2015. május 8-án több százan kísérték utolsó útjára a Debreceni Köztemetőben.
„Egy olyan embertől búcsúzunk, aki hajlíthatatlanul egyenes, őszinte, kivételesen karakteres egyéniségként írta be magát Debrecen páratlanul gazdag történelmébe” – mondta búcsúztatójában Papp László polgármester. „Annyira hitelesen játszott, annyira természetesen beszélt a szerepeiben, mintha a barátainak mesélt volna a Piac utcán, a kertben, a Darabos utcai otthonában vagy a színészklubban. Kóti Árpád választhatott volna más pályát, lehetett volna testnevelőtanár vagy erdőmérnök, ám a Gondviselő úgy rendelkezett, hogy színészként adja vissza azt a tálentumot, amit születésekor ajándékba kapott. Mert Kóti Árpád színész akart lenni, és ha ő az akart lenni, az is lett. Aki ismerte végtelen kitartását, eltökéltségét, az ezen nem csodálkozik. Színész lett, és nem is akármilyen” – hallhattuk Papp Lászlót. A polgármester felidézte azt is, hogy Kóti Árpád nyolcvanadik születésnapjára küldött videóüzenetében Töröcsik Mari az egyik legnagyobb élő színésznek nevezte a debreceni színművészt.
„Kóti Árpád hűséges volt a szakmájához, a színészethez, és hűséges Debrecenhez, ahhoz a városhoz, melytől – ahogy büszkén és nagy szeretettel vallotta – feleségét és családját kapta. Nem Debrecenben született, de ez a város vált az igazi otthonává, mely nélkül már el sem tudta volna képzelni az életét” – beszélt Kóti Árpád és Debrecen kapcsolatáról Papp László. „Kóti Árpád már csak az emlékeinkben játszik tovább, de mindörökké itt marad ebben a városban, melyet annyira szeretett és mely annyira szerette őt.”
A Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, Ráckevei Anna búcsúbeszédében emlékeztetett arra, hogy Kóti Árpádot a testnevelési főiskolára, a soproni erdőmérnöki karra és a Színművészeti Főiskolára is felvették, végül beigazolódott a megérzése, amikor ez utóbbi mellett döntött. Már főiskolai hallgató volt, amikor élete első színházi darabját látta. A főiskolán Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, Madaras József, Margitai Ági voltak az osztálytársai. Ráckevei Anna felidézte: Kóti Árpád abban az időben tanára, Básti Lajos és osztálytársai előtt elszavalta József Attila Hazám című versét, s ezt a szavalatot tartotta élete első nagy sikerének.
Kóti Árpád 1958-ban végzett a főiskolán, és öt éven át kereste a helyét. Először a békéscsabai színházhoz került, majd játszott Egerben, Veszprémben és Szolnokon is. 1963-ban került Debrecenbe. Ráckevei Anna kiemelte: a színház és a város is lassan az otthonává vált, s úgy gondolta, Debrecen is szereti őt. A kötődés olyan erős volt, hogy sem a Thália Színházért, sem a Nemzeti Színházért nem akarta elhagyni a Csokonait. 1963. szeptember 23-án láthatta először őt a debreceni közönség a Szent Johannában, majd első komoly sikerét a Kapaszkodj, Malvin, jön a kanyar! című darabban aratta. A részeg eső Balla Gézájaként, Ványa bácsiként is hangos sikert aratott, többször szerepelt a Lear királyban, 72 évesen pedig eljátszotta annak címszerepét is. Nagy sikere volt az Én, Károli Gáspár című monodrámában is.
„Pályafutása során több mint hatvan rendezővel dolgozott, idős korában is megtartva a nyitottság kivételes színészi képességét. Különleges egyénisége is segíthette abban hogy fogékony és kíváncsi volt minden újra, egyedivé tudta formálni az alakításait. Halálával hatalmas veszteség érte a Csokonai Színházat” – mondta búcsúbeszédében Ráckevei Anna. A Csokonai Nemzeti Színház igazgatója arról is beszélt, hogy emberileg is sokat tanult Kóti Árpádtól: „Sokáig szorongtam, amikor találkoznom kellett vele. Minden alkalom szekatúra volt, majd rájöttem, hogy a fricskákkal teszteli a humoromat, a gondolkodásomat, az emberségemet. Figyelt és tanított. Az utolsó nagy tanítása az volt, amikor a nyolcvanadik születésnapján együtt hagytuk el a színházi büfét, s összeszedtem a virágokat, amiket kapott. Ránézett az egyik csokorra, s azt mondta: Gyönyörű. Ezt tőlem kapod – mondtam. Visszakérdezett: Te vetted? A magyarázkodásra azonban már nem volt kíváncsi, nem tudtam elmondani, hogy a csokrot valójában a színháztól kapja, én csak odaadom neki. Egy életre megtanultam, hogy vezetőként minden kimondott szónak jelentősége van, figyelni kell arra, mikor mondom azt, hogy én vagy mi, mikor mondom azt, hogy enyém, vagy a miénk” – hallhattuk Ráckevei Annát.
Csikos Sándor színművész úgy fogalmazott: a színház legendás nagy gárdájából nehéz volt kitűnni, „mégis volt előadás, ami csak Árpádról szólt”. A pályatárs méltatta Kóti Árpád játékának természetességét. „Amikor ő színpadra lépett, nem kellett kitalálnia semmit, ő nem művészkedett, hanem élte tovább életét a színpadon.” Csikos Sándor azt mondta, Kóti Árpád nem csupán jó színész, hanem jó ember is volt, „hiszen száz meg száz barátja volt mind a szakmából, mind az élet minden területéről.”
Tréfás György operaénekes felidézte azt az évet, amikor a „sportos, kiváló orgánumú és rendkívül tehetséges” Kóti Árpád Debrecenbe szerződött. Mint mondta, Kótinak nagy szerencséje volt, mert „akkor a Csokonai Színház az egekben volt.” A művésztárs úgy fogalmazott: „Hiszem, hogy az életünk megkezdődött, s a végtelenbe visz, ezért meggyőződésem, hogy Árpád itt van köztünk, nem csak a porladó testében, hanem a szellemében és a lelkében is.”
Kállai Bori színművésznő egy közös, színészklubos borozgatás, éneklés emlékét idézte fel, amikor Kóti Árpád azt kérte tőle: egykor a temetésén énekelje majd el a kedvenc nótáját. A színész akárhányszor csak találkoztak, emlékeztette erre az ígéretére. Legutóbb három hónapja találkoztak, Kállai Bori megkérdezte Kóti Árpádot, hogy van. Mire a színész csak ennyit válaszolt: „Én azt mondom magának, Kállai Bori, kezdjen el skálázni!”. A színésznő ezután – betartván ígéretét –, elénekelte a Kék nefelejcs, kék nefelejcs, virágzik a, virágzik a tó partján kezdetű nótát.




















Forrás: www.dehir.hu

Fotók: Miskolczi János

A békét biztosítják

A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárjának katonái folytatják béketámogató feladatukat Koszovóban. A NATO-parancsnokság alatt működő magyar KFOR (Kosovo Force) kontingens 16. váltásának kibocsátó ünnepségét 2017. január 27-én rendezték a debreceni Kossuth téren.

Részletek

Díjazta legjobbjait a sportiskola

A legjobb egyéni sportolókat, a csapatsportágakban kiemelkedően teljesítő tehetségeket, valamint kiváló edzőiket méltatták a DSC-SI gáláján 2017. január 26-án.

Részletek

2017. januári közgyűlés

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése 2017. január 26-án tartotta soron következő rendes ülését. Az ülés kezdetén a jelenlévők egy perces csenddel emlékeztek Danku Attilára, a Fidesz-KDNP frakció tagjára – aki január 14-én hunyt el –, valamint a veronai buszbaleset áldozataira.

Részletek

95 esztendős lett

A debreceni Szabó Zsigmondné 2017. január 22-én 95 éves lett. Ebből az alkalomból január 25-én otthonában köszöntötte őt Hernádi Zoltán önkormányzati képviselő, valamint Siposné Hüse Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa.

Részletek

Lakossági tájékoztatás, 2017. január 24.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata tájékoztatja Debrecen város lakosságát, hogy a szálló por (PM10) légköri koncentrációjának 24 órás átlagértéke 2017.01.23-án egyik mérőállomáson sem haladta meg a riasztási küszöbértéket (100 μg/m3). Két mérőállomáson meghaladta a tájékoztatási küszöbértéket (75 μg/m3). Az önkormányzat a szmogriadó riasztási fokozatát megszünteti és a tájékoztatási fokozatát rendeli el.

Részletek

2017. július 29., szombat
Márta, Flóra