Debrecen.hu

A görög katolikus egyház Debrecenben

I. Ferenc József király 1890-ben látogatást tett Debrecenben. Az előtte tisztelgő papok jelenlétében hiányolta, hogy a városban még nem szerveztek görög katolikus egyház-községet. Erre a város törvényhatósági közgyűlése kimondta, hogy hajlandó segélyezni a görög katolikus egyházat. Ilyen előzmények után Firczák Gyula munkácsi püspök a debreceni filiális egyházközségnek lelkészt adott: 1899. december 2-án Papp Jánost debreceni helyi segédlelkésznek nevezte ki. Ez azt jelentette, hogy a debreceni egyházközség papja, a hajdúböszörményi parókus kihelyezett káplánja. Firczák püspök 1902. augusztus 30-án a debreceni capellaniát önálló parókia rangjára emelte.

Papp János a Szappanos u. 25. szám alatti épületet tíz évre használatra megkapta a várostól, s ebben iskolakápolnát rendezett be. A lelkész számba vette az egyházközség híveit és ezzel együtt megkezdte az építkezést is. A hívek, a város, a kormány de elsősorban a munkácsi egyházmegyei főhatóság támogatásával felépült egy négy tantermes iskola és vele egybefüggően egy bérház (1907—1908), valamint a templom (1908—1910). A neobizánci stílusban épült templomot Bobula János budapesti építész tervezte. Firczák püspök szentelte fel 1910. május 22-én. Az egyházközség első lelkésze Papp János, 1912-ben Hajdúböszörménybe került. Utóda Papp Gyula lett. Ő 1945-ig volt Debrecenben lelkész. Közben az egyházközség püspöki székhely lett. A hajdúdorogi egyházmegye első püspöke 1913. október 15. és 1914. szeptember 23 között Debrecenben székelt.

Papp Gyula több egyesületet is szervezett és ezzel elősegítette, hogy a legkülönbözőbb vidékekről származó hívek megismerjék egymást és valódi közösséget alkossanak. Később egyedül már képtelen volt ellátni a feladatát, annál is inkább, mert a két háború között a környékbeli falvakból munkát keresve ezrével költöztek be hívek a városba. A lelkész, amennyiben tehette, segített nekik munkát találni. A papi teendők ellátására az egyházmegyei főhatóság segédlelkészt és két hitoktatót helyezett a városba. Emelte a tantestület létszámát is.

Az egyházközség harmadik lelkésze Árkosy István lett (1946—1964). Legelső feladata a háborús károk helyrehozatala volt, melyek mind a templomot, mind az egyházközségi épületeket is érintették.

A templom festését annak felépítése után Lohr Ferenc kezdte el. Árkosy István idején Szegedi Molnár Géza festőművész freskókkal és olajfestményekkel díszítette a templomot. Sor került az orgona és a harang villamosítására is. Árkosy István utóda dr. Korcsinszky György lett (1965—1988). Az enyhültebb körülmények és a hívek jobb anyagi életfeltételei mellett rendkívül fontos feladatok megoldására került sor. Az első világháborúban a templom tornyának és kupolájának rézburkolatát elvitték; a 80-as évek elején sikerült az addig használt és állandóan átázó pléhfedelet újra rézzel helyettesíteni. A templomot korszerű fűtéssel és művészi kivitelezésű színes ablakokkal látták el.

Miután Korcsinszky György nyugalomba vonult, Oláh Miklós lett a parókus. (1988-1995). Az ő idejére esik a rendszerváltás.  Megindult a hitoktatás, a parókia épületének pincéjében hittantermeket alakítottak ki; újjáéledt az egyházközségi élet.
Oláh Miklós 1995-ben a nyíregyházi papnevelő intézet rektora lett. Utóda dr. Verdes Miklós, tovább folytatta munkáját. Az egyházközség bérházában kialakította a Szent Miklósról elnevezett közösségi termet, amely a legkülönbözőbb rendezvényeknek biztosít otthont. A közösségi élet formálódását és megerősödését szolgálják az egyházközségi bálok, piknikek, kirándulások, a máriapócsi búcsúkon való közös részvétel. Megkezdődött a templom renoválása, az elavult tetőszerkezet újjáépítése, a bejárati ajtó kövezetének megtisztítása stb.
A debreceni görög katolikus egyház történetét dr. Pirigyi István és dr. Ivancsó István írták meg. Megjelent 1993-ban.