Debrecen.hu

Debreceni Zsidó Hitközség

A Debreceni Zsidó Hitközség 1852-ben alakult meg. Az itteni zsidóság túlnyomó többsége Hajdúsámsonból települt a cívis városba az 1840-es években. Az első zsinagóga az 1880-as évek elején épült a Pásti utcán, mely ma már műemlék, a Tiszántúl egyetlen fennmaradt zsinagógája. A hitközség 2003-ban kívülről felújíttatta. A második zsinagóga 1897-ben épült a Petőfi téren. Ez a templom 1944-ben bombatalálatot kapott, s a későbbi felújítás előtt kigyulladt a teteje. Az 1960-as években lebontották.

A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Szináj-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek. Mózes öt könyve foglalja magában a Tóra írott részét, a Talmud pedig a szóbeli törvények feletti rabbinikus diskurzus, melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt. Ennek segítségével a Mózes által átadott Tóra, e már több mint háromezer éves könyv élő szóvá tud válni a világ valamennyi országában. A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Ebben rejlik a zsidó nép kiválasztottsága. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet, mellyel szeretne példát mutatni a világ nemzeteinek. Mindennek betetőzéseként pedig el nem múló buzgalommal várja a Messiást, aki megteremti majdan a tökéletes, istenszerető, békés világot e földön.
 
 A debreceni zsidóság messziről indult. Gyökereik Hajdúsámsonból erednek az 1736. esztendőtől, amikor Jakobovits Jakab feleségével és négy gyerekével e helyen megtelepedett. Az itteni zsidóknak 1774-ben már hitközségük volt. Debrecen városa az 1840. évi XXIX. törvénnyel teremtette meg a zsidók betelepedésének lehetőségét.
 
Az első zsidók akik a letelepedést megkapták Lefkovics Mózes, Steinfel Mihály, Áron Ábrahám, Katz Henrik, Fischer József, Spitzer József és fia, Klein Ignác, Singer Ábrahám, Schenk Jakab, Katz Gergely, Eisenberger Móricz voltak.
 
A város a maga cívis nyitottságával hamar megbarátkozott a zsidókkal, ezt mutatja az is, hogy Szűcs István Debrecen város történetéről írt többkötetes munkájában olvashatjuk – a debreceni magyarság az 1848-as forradalmi napok izgatott légkörében zavartalanul fenntartotta a jó viszonyt a zsidókkal. Amikor a zsidók egyenjogúsításának parlamenti vitája idején mesterségesen szított antiszemita tüntetések zajlottak le az országban, Debrecenben ennek semmi jele nem mutatkozott. Poroszlay Frigyes főbíró örömmel állapította meg 1848-ban, hogy Debrecen békés szándékú lakosai közt nincs vallási villongás, a hazafias zsidók minden ellenkezés nélkül tagjai lehettek a nemzetőrségnek. 1852-ben megalakult Debrecen történetében először a Debreceni Zsidó Hitközség. A zsidók ingatlanvásárlását 1863-tól tette lehetővé a város.