Debrecen.hu

Nyelvválasztás Bitte wählen Sie eine Sprache Please select a language magyar Deutsch english

Debreceni séta 1.

2006. november 14., kedd

Széchenyi utca

A Kistemplomtól balra nyílik a Széchenyi utca. A 15. században alakult utcát eredetileg Német utcának hívták, mert itt laktak a vásárra érkező német kereskedők. A Széchenyi Istvánról, a „legnagyobb magyarról” a múlt század végén nevezeték el.
Széchenyi a múlt század legjelentősebb reformpolitikusa többször járt a városban. Fiatal huszártisztként Simonyi óbester ezredében szolgált. 1840-ben a Tisza szabályozása miatt volt Debrecenben.
A 4-es számú ház – a népi építészet szép példája – egykor parókia volt. Számos híres lelkipásztor lakta: köztük a patinás debreceni polgárcsaládból származó Könyves Tóth Mihály, Kossuth tántoríthatatlan híve, s lakott ott a pap költő, Szabolcska Mihály is.
Szomszédjában áll Debrecen legrégibb fennmaradt lakóháza, az 1690-es években emelt patríciusház, mely jelenleg átalakításra vár. Ez az épület egyébként a város legrégebbi megmaradt építészeti öröksége. A 17. század végén már Diószegi Sámuelé, a város főbírájáé, s első postamesteréjé is volt. A ház így fogadóként is szolgált. Legnevezetesebb vendége XII. Károly svéd király volt, aki csapataival vereséget szenvedett Nagy Péter cár seregeitől és menekülni volt kénytelen Törökországba. Törökországból az Orosz Birodalmat elkerülő úton igyekezett hazafelé, mikor 1714. november 13-án Debrecen városába érkezett.
A Csonka templommal szemben a Podmaniczky ház áll, mely falán dombormű emlékezik Széchenyire. A ház 1820 körül épült klasszicista stílusban, nevét gróf Dégenfeld Józsefről, Hajdú vármegye és Debrecen főispánja feleségéről, Podmaniczky Annáról kapta. A sarkon nagy múltú patika – régi nevén Mihalovics patika áll.

Történelmi erkély

A Piac utca 31. szám alatt áll a Szilágyi-ház. Erkélyéről 1849-ben Kossuth Lajos mondott lelkesítő beszédet Debrecen népének. Az erkélyt már elbontották, az épület falán emléktábla őrzi Kossuth emlékét.

Városháza

Debrecen egyik legjellegzetesebb építészeti emléke, a klasszicista Városháza. Elődje 1531-ben épült, s a város vezetőségének adott otthont. Századokon át toldozgatták, míg 1802-ben méltó kezekbe került az ügy: Péchy Mihály készítette az első a tervet, de kivitelezésére nem gyűlt össze elég pénz. Nem valósult meg eredeti formájában Povolny Ferenc munkája sem, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Polvolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos, árkádos épület kulcsait 1843-ban vehette át a város. 1849-ben itt lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány Hivatala is. A „titkos levéltárban” őrizték a magyar szent koronát. A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont, a város címere.
Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Új épületre lett volna szükség, de pénz híján elvetették a tervet, s az épületet átalakították. Leegyszerűsített feljárót építettek, a nyitott árkádsort befalazták, beablakozták, s függőfolyosóval kötötték össze a szomszéd épülettel, melyben akkor adóhivatal működött. Ezért nevezték el sóhajok hídjának. Az épület ma is városházaként működik.
A 16. századtól ez az épület volt Debrecen szíve. Élet és halál fölött döntött a széles jogkörrel felruházott magisztrátus, élén a főbíróval. Kálvin hű követőjeként szigorúan őrködött a polgári-családi élet fölött is. A tűzvészek megfékezésére szigorú intézkedéseket hoztak, mellyel Debrecen meg tudta tartani összekötő szerepét a szétszakadt ország részei között.

Címer

Debrecen első ismert címere (1560), már a reformációra utal: fő alakja a jobb lábával zászlót tartó bárány, mely hátrafordulva a zászlóra tekint. Az 1693-ban adományozott címer továbbvitte e hagyományt, de a főalak gazdag heraldikai kiegészítést kapott.
Az aranyrúdon függő zászló a helvét hitvallás szimbóluma, a két könyv, amelyen a bárány áll, az Ó-és Újszövetséget jelképezi, s utal a „könyves” város kultúrájára is. A középen emelkedő pálma életfa-motívum, de a szilárdságot, az ellenálló képességet is kifejezi, s érzékelteti a történelmet: a környéket ért pusztító háborúkban úgy állt a város, mint sivatagban az oázis. A főnixmadár a hányatott sors allegóriája: akárcsak a hamvaiból újjászülető csodás madár. A város egyre dicsőségesebben újul meg a pusztító tűzvészek után. A Nap a halhatatlanság és az erő szimbóluma.
A város és a református egyház szoros kapcsolata révén ez a címer lett a Református Világszövetség (1877) megalakulása előtti években a magyarországi református egyház egységes jelképévé. Kiegészítésül a reformáció bibliai igéje került rá: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Tisza-palota

A Piac utca 18. szám alatt működik a Magyar Államvasutak Rt. Igazgatósága, mely palota Povolny Ferenc tervei szerint épült az 1820-1830-as években klasszicizáló modern stílusban. A palota 1826-1893 között ideiglenesen otthont adott a zenedének. Az egyemeletes épületet Tisza Kálmán miniszterelnök neje, az akkori tulajdonos kétemeletesre építtette át eklektikus stílusban. Ekkor kapta a Tisza-palota nevet.
A 16. számú Alföldi palota az Alföldi Takarékpénztárnak épült (ma OTP-fiók) 1940-ben klasszicizáló modern stílusban. A palota előtt Pátzay Pál alkotása, a Debreceni család szoborcsoportja és egy szökőkút áll. Szemközt az ország legpatinásabb szállodája, az Aranybika látható.

Aranybika Hotel

Az 1536. óta a Debrecenben élő Bika család telkét és kőházát 1690-ben megvásárolta a város. 1699-ben fogadónak alakították ki az épületet, 1799-ben emeletet építettek rá. 1810-ben került a vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér a homlokzatra. Így lett Bika János egykori fogadójából Aranybika Szálló.
1882-ben Steindl Imre, a Parlament építőjének tervei szerint egyemeletes szállodát építettek, melyet amelyet a megnövekedett igények miatt 1913-ban lebontottak. Helyére 1915-ben épült fel a régi szárny, eklektikus stílusban Hajós Alfréd mesterépítész és Villányi Lajos tervei alapján. A homlokzati plasztikát olasz kőfaragó mesterek készítették. Koncertterme Bartók Béláról kapta nevét. A szállodát 1976-ban új szárnnyal egészítették ki.
Az Aranybikában olyan hírességek szálltak meg, mint Széchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Móricz Zsigmond. A Piac utca 8. szám alatt található a megyei könyvtár és a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola.

 Kapcsolódó cikkeink

Debreceni séta 3.

Debreceni séta 2.

2014. november 24., hétfő
Emma